Anárion

Dwoon Lovag (amund)

Születési helyThon-nion, Taba-el-Ibara
Születési év3658
TermetMagas
HajszínFekete
SzemszínSmaragdzöld
Csatlakozás a csapathoz3693

...Az ott? Az nem kard. Mondom. Az egy bökő. Te velem ne feleselj! Nem az és kész. Az egy pálcika. Tudod mi a kard? Na ez itt kard! Mondjuk te el se bírnál egy ilyet. Hogy merészelsz sértegetni te nyeszlett fajankó!? A Napisten nem mosolygott, mikor te megszülettél. Nézz magadra. Na de nem baj, majd én megvédelek. Mi az, hogy nem kell? Te hálátlan tuskó! Esélyed sincs! Mondom, hogy bökő! Ne idegesíts!...

A nevem Anárion Drackyniel.

Rang szerint a riegoyi Sher megye grófja, a Smaragdsárkány Lovagrend alapító nagymestere, Davalon visszavételének kitüntetett harcosa, a Napisten, Ranil hű szolgája. Életem a Napisten szolgálatának, dicsőségének öregbítésének áldozom. Amerre járok, az Éjszakát Beragyogó Nap önt bátorságot a gyenge emberek szívébe, ellenségeim megborzongnak termetem, erőm és fegyverzetem láttán. Minden cselekedetemmel a Napistent, s a Vörös Lobogót védem, s eme nemes cél eléréséhez nem riadok vissza a keményebb eszközök alkalmazásától sem.

Cselekedeteimmel igyekszem példát mutatni az emberek számára. Megyém lakóinak mindent megadok, saját költségemen építtetek házakat a szegényeknek s látom el őket barmokkal. Célom, hogy a nekik nyújtott ajándékokat lelkiismeretesen felhasználva a Napisten kedvére tegyenek, s híre terjesztésével egyre több hívőt szerezzenek neki. Célom, hogy szeressenek. Félve, tisztelve szeressenek, tudván, hogy jóindulatom mindaddig az övék, míg azt saját maguk el nem herdálják. Azonban minden sértést, tiszteletlenséget, hűtlenséget, a Napisten káromlását vagy csupán a kapott javak értelmetlen elherdálását kímélet nélkül megtorlom, s haragom épp oly kivételes lesz, mint jóindulatom.

Gyermekkoromban, míg apród nem lettem, a többiek kiközösítettek, csúfoltak, megaláztak külsőm miatt. Visszagondolva, talán csak nem tudták elviselni, hogy már akkor is termetesebb, szebb voltam náluk. Ujjal mutogattak rám, gyakran megdobáltak, s én gyűlöltem őket ezért.

Ma már azonban tudom, hogy hányattatott sorsomért nem ők a hibásak. Nem az emberek. Akik hibásak, azok a kékarcú, semmirekellő lázadó szolgák, akik forrófejű, hálátlan istenük segítségével megdöntötték népem rendjét, akik megölték Apámat, Amnati hat-neb-et, a Fénykarút, élet és halál urát, s most, kitörve a homoktengerből, népem legnemesebbjei után egész Dél-Ynev-et is el akarják veszejteni. Célom, hogy ennek a szolgalázadásnak véget vessünk. Mindent megteszek azért, hogy bosszút állhassak lemészárolt szüleimért, s, hogy a hetebek számára feledhetetlen kínok közt örökre eltiporjuk seregüket. Célom, hogy a Kék Hold megismerje a Nap elsöprő haragját, s tudja, hogy felkelésének leverésében én is részt vettem.

Célom részben már teljesült. A legifjabb isten már tudja ki vagyok, hisz törtem már borsot az orra alá. Haragja elsöprő, ahogy az enyém is, általa szolgái is ismernek már mind. Ha csak meglátnak, eszükbe jut istenük halálos parancsa, nevem elméjükbe égett, sosem felejtik el.

A nevem Namaii hat-neb, a Napra Utoljára Néző.

...Jól van... Mutasd hát hogy használod azt a bökőt. Készülj csak fel, amíg én fegyvert cserélek. Miért remeg a lábad barátom? Nem lesz semmi baj, a véred kedves lesz a Napistennek. Remek napra ébredtél, hisz nincs is szebb dolog egy fegyverforgató számára, mint harcban elesni. Köszönj szépen a Földbárónak. Kezdjük hát! Harc!...