Smaragdszem
Levél Rosanna de Lamarnak
A nyughatatlanság és váratlanság megtestesítőjének, a davaloni csata sorsfordítójának, a leggyönyörűbb Vörös Hadúrnak, Rosanna de Lamarnak
Meleg naplemente sugarai átitatnak,
Átadjuk magunkat a szép, esti áhítatnak,
Csillagbéli sorsunk csak előre mutat,
Egy fürkész-tekintet utánunk nyúl, kutat.
Tájékozottan lehet élni, persze veszélyesen
Maradj csöndben! Tanácsolják erélyesen,
Így teszünk mi is, ne félj, csöndben maradunk,
Hadúri tanácsodra gyors választ adunk.
Miért ne lépjen Északföldre e dicső társaság?
Azt mondod nem Délen kihívást keresni balgaság?
Északiak hazája legyen a déli rónaság?
Megfutamodni a veszély elől nem nagy gyávaság?
Smaragdszemnek hazája Észak és Dél,
Ez így is marad, míg mindannyiunk él.
Egésszé áll a négy különböző fél,
Mint az évszakok: tavasz, nyár, ősz és tél.
Yllinor vágtató, vadregényes tája,
Pyarronnak újraéledő sugára,
Északon az erigowi divatnak nincsen párja,
A Daibol-hegység is a közelgő tavaszt várja.
Utunkat a Sheraltól délre vegyük?
Kínzó bosszúvágyunkat félre m’ért tegyük?
Elindulunk hát piciny lámpásokkal,
Majd később számolunk le a Kosokkal!
Abbit Kosok a teljes, átkos nevük,
Ranagolt tiszteli gyalázatos szívük,
Féktelen gyilkolásban lelik kedvük,
Ritkán hiúsul meg kiötölt tervük.
Hogy megfékezzük a sötétséget,
Alakítottunk egy szövetséget,
Smaragdszem már nem ismer kétséget,
Elhozza a remélt derültséget.
Tiszteletteljesen kérnénk némi értesülést,
Ezután tartanánk kis kupaktanács-ülést,
Hogy is intézzük a mana és acél kisülést,
Ezáltal növelve a Smaragd érvényülést.
Valaki, ki hatalmával mindenkit befűz,
Csapatunkból becstelen, aljas gúnyt űz,
Ő egy nőszemély, ki sötét praktikákat űz.
Hatékony lehet ellene a tisztítótűz?
Hívásodra harcoltunk a döntő csatában,
Az egész Északi államok szolgálatában,
Fekete Hadurak utálatában,
Élet és Halál pontos tudatában.
Nyomai megmaradnak a természetben,
A legendák fennmaradnak a költészetben,
Freskóban, tekercsben, rézmetszetben
Így él tovább az emberi emlékekben.
De, az igazi kalandozó éljen a jelennek!
Tartsanak minket őrültnek és esztelennek,
Az egész világ által elérhetetlennek,
Így tűnik kérész életünk végtelennek.
Ó, kedves Rosanna, itt élsz bennünk
Az utolsó találkozás óta vagy velünk
Alakodtól nem szabadulhat testünk
Kisugárzásodtól nem élhet lelkünk
Megigéző tekintet, zöld szem – baj,
Ehhez járuló barna, álomszép haj.
Kihívó és veszélyes mosoly – kacaj,
Egy helytelen mozdulat és párbaj!
Ezért is vigyázunk magunkra, ne félj!
Smaragdszemet most elnyeli az éj.
Kérünk téged, égészségben tovább élj!
Ádáz ellenségeinknek ne kímélj!
Reméljük kérésünk nem lehetetlen,
És az újság nem hasznavehetetlen,
Mert eddig az ellen bevehetetlen,
A csapatunk e nélkül tehetetlen.
A Kosok ellen győzni akarunk,
Ezért személyesen Néked írunk.
Páratlanul gyönyörű Hadurunk,
Méltóságos válaszodra áhítozunk!