Smaragdszem
Rossz csillagzat alatt
Zúgó fejek, halk moraj, égi szikra,
S máris kövek záporoznak a csapatra,
Ki így - ki úgy, szerencsésen megússza,
Aztán mindenki kérdőn néz a torlaszra.
A barlang beomlott, most mi lesz?
Esetleg ork és elf bunyó lesz?
Világosság gyúl, nini! Egy bárd,
Medownál lendül egy másik bárd,
Algor kidől, szegény pára,
Majdnem egy testrésze bánta: a lába!
Éjszaka ork módra alszik a tábor,
Sötét van, csak egy őrtűz lángol,
Törpénk látja: De sok paraszt,
Tapasztalatból ébren virraszt.
Az eső esik, szakad, ömlik!
Éjjel majd' mindenki rosszul álmodik,
Másnap már a cél is látszik,
Lobogó piros papírok jelzik.
Ááááá kiáltja a bárd és Algor,
Dendaal egy lapos kövön landol,
0 Ép, 0 FP, morális szabály,
Menteni kell gyorsan, muszáj!
Ferlin mormol valamit, nem érteni,
A cápák hirtelen elkezdenek segíteni,
Salvio szokás szerint gyorsan intézkedik,
Aztán az egész csapat lelkendezik.
Áthatolhatatlan dzsungel, zúgó orkán,
Fullasztó hőség mindenki torkán,
Megtámadják a csapatot lesből, okosan,
Alíthia beájul, immár szokványosan.
Salvio gyorsan közlekedik, légiesen,
Algor megmenti Dendaalt hősiesen,
Örök seb marad az emléke,
Kardművész a balszerencséje.
Aztán jött a nagy terv, ahol 3 front volt,
Hullott az enoszukei pedig sok volt,
Persze a vízharcos is nagy segítség volt,
Egy hajó is látszott talán, de csak volt.
Alíthia és Medow derékhadként,
Dendaal és Algor keresőként,
Salvio és Ferlin varázslóként,
A vízharcos meg meglepetésként,
Mindenki kapott sebet, ritka az ilyen,
Meghalt a kardművész: Hurrá, éljen!
Kiderült, nincs célszemély ki éljen,
De volt estére egy bárd, hogy meséljen,
Sok minden történt másnap,
Kiderült, hogy a fejekben ástak,
Aztán előkerült egy szentély, egy pentagramma,
Pár óra múlva már tiszta volt az anagramma.
Most jön csak ami volt. Vagy fordítva?
Lényegtelen, mert ma jön Orwella fattya,
Kit a világra akarnak okádani hamarosan,
De a csapat majd küzd ellene dacosan!
Kezdetét vette hát a hatalmas csata,
Volt ott minden: kard, mágia, balta,
Volt ott valami, ők tudták,
Az orkok nem, hisz ők buták,
Szerencsére ezek egymást is gyakták,
Ezért egymás halálát is hallották.
Rengeteg vér folyt el,
Zombik keltek fel,
Orkok dőltek el,
Lelkek szálltak el.
A föld s a lég egy ütemre dobban,
Szívekben harci kedv lobban,
Ma, sokért jő a halál,
Rájuk viszont még nem talál.
Legyen ő dzsad, elf, ember vagy törpe,
Nem ez tartja őket egybe,
A vér nem, csakis a szív számít,
Erőssége gyakran elámít.
Életüket adják Kradnak, Toomának, Kyelnek s Arelnek,
Szerencséjük legyen olyan, mint az ilanori Tiernek,
Add, hogy sebet ne kapjanak a csatába,
Ha mégis, lelkük térjen az örök körforgásba.
A jövőnek e dal nem megmondója,
De a múltnak legyen ez a mementója.
2005. május 16.