Szabadítás - második tekercs
(A sereg odaér a Kurun hegyéhez, csatarendbe állnak, és várnak, hogy az ellenség megindítsa egységeit. Ugyanakkor egy 13 főből álló csapat különválik és a hegy gyomra felé veszi az irányt... )
Előttünk a főellenség saját hegye
Vajon a meghódítása megy-e?
Sátrak kis fekete füsttel a tetején
Most vagyunk a csata legelején
Az illúziósereg már elment a hegyekbe
A maradékot beállítjuk hadrendbe
Mesterien megkomponált, tökéletes alakzat
A lejtős füves táj tökéletes talapzat
Lefoszlik az illúzió, s Tion rögtön felszáll
A táj megváltozik, az agyunk lassan elszáll
Csata? Inkább háború, ez a szomorú tény
Van itt minden, goblin, démon, aquir meg lény
Az élőhalott sereg menetel mifelénk
Anárion és lovasai mennek elénk
S ekkor az amund feltart vmit a kezében
Napfény gyűlik a harcmező közepében
Hófehérhajú elfek nőnek ki a föld színéből
Ranil ajándéka ez pontosan Sirenar szívéből
Kialakul hát az arcvonal és elindul a csata
Kard, nyílvessző, mágia és harci balta
Anárion és a katonái lovasrohammal indulnak
Ellenséges tűz söpri le őket, a földön landolnak
Az Ércszárnyosok zuhanórepülésben támadnak
Fogynak a zombik, de 4 harcost a légből lekapnak
Mentőakció indul Impius és Anárionék részéről
De a nagy kolosszus megfeledkezett az eszéről
A tömeg közepéig bejut, de elesik egy ellenben
Most bízhat bennünk, vagy egy Ranil szellemben
Anaén keresztül pillant a csatára Arel segítségadással
A sereg fele felnő a feladathoz az isteni áldással
Kell is a támogatás, mert Tion a csatába bezuhant
A képzeletbeli kalapból egy reménysugár elsuhant
Vízelementálunk küzd ősellenségével, a tűzzel
A harcosaink nagy nehezen megbirkóznak a bűzzel
80 hatalmas óriás csépeli tehetetlen Tion testét nagy bárdokkal
Szerencsére nem bírnak mit kezdeni a szemükbe fújt lángokkal
Ekkortájt repült a csata fölött Medow és Desmodus
Ha ő azt mondja megmozdusz akkor megmozdusz
A három aquir fölé kis óceáni vizet ömlesztenek
Reméljük, a végén mi nyerünk, ők csak vesztenek
Térkapuk nyílnak, melyekből friss sósvíz dől
Tion visszavág egy hatalomszóval egyből
Eltűnik az aquir különítmény, szerencsére
Most már gondolhatunk a sárkány esetére
Aktivizálja is magát az ősöreg lény
Szívünkben újra feléled a remény
A zombikat besöpri a lávába, nekik ennyi volt
Az élő elfogyott, maradt a túlvilági meg a holt
Démonok jönnek a hegy belsejéből
Kurun küldte ezt a félisteni erejéből
Van kis idő felkészülni
Most kéne magasan repülni!
Lar-dorból négy démontól védő szőnyeget
Mi nem ereszt át mást, csak urat és herceget
Anárioné lesz a kosfejes legdurvább ló állat
Medow és Kóba párosé a vasszőrös medve állat
Anae és Alíthia osztozik a maradék két úron
Életük múlik itt hajszálon és hárfa húron
Megkezdődik hát a gigászok csatája
Csak úgy dübörög a kos állat patája
Anárion feltartja a rohamozó ellenséget
A Fénykard majdnem kettévágja a rémséget
Nemlétező lelke máris elszállt
Viszont helyére egy Xing állt
Habár a Ranil-acél-tömeg őt is levágja
A mélységben a Kurun már a körmét rágja
Félisteni hatalmával likvidálni próbálja
Anárion különleges képessége rezisztálja
A tarini törpök tiadlani kettősbe állnak
Az életerő pontok az egekbe szállnak
Kóba a sebektől eszméletét elveszti
Medow bárja a démonhúst igencsak szereti
Az esüst és acélszőrű medve menekül
A törpe bárdja hasítja a levegőt remekül
Ezután már méltó ellenfél után néz
Xinget legyőzni azért igen nehéz
Anárion és Alíthia aprítja a katonákat
1200 áldozata lesz a Kurun démoni birtokának
Ekkor jelenik meg Ranil Lenyugvó Napja
A dicső fényes harcost az ellenség kapja
A túlvilági démonsereg harmada eltűnik
A nyílvesszők a boszmestereket elűzik
Anáriont a Kurun mágiával porrá zúzza
S ezzel a morálunkat is megnyúzza
Mivel az egyik szőnyeg megsemmisült, nincs többé
A tagok gyorsan gyűlnek a ranil angyal köré
Démonok egész csapataival kell most megküzdeniük
S a Kurun figyelmét a mélyről így elterelniük
Menekülésre fogják a dolgot, hogy időt nyerjenek
Nyilak és hajítóbárdok pár bm-et leterítenek
Desmodus az, ki leszedi a láthatatlanságot
S ezzel felfedi a sytix-kockákból álló valóságot
Alíthia, Aarius, Medow és Anae bátran harcol a kockák ellen
Ferlin nyila újabb kőlényt talál, ezúttal mellen
Desmodus átállít pár óriást, ez a mentalista revüje
A mamlaszok most egymást csapják, jaj de sok hülye
Az ellenség hátrál, visszavonják a démonokat?
A csapat ez alatt próbálja rendezni a sorokat
Habár túl nagy a csend, itt valami nincs rendjén
Ellenségként állunk a félisteni Kurun földjén
Ekkor fellegek kezdtek gyűlni és óriási köd lett
Most kéne egy igazi világmegváltó ötlet
Mindenki az érzékeire figyel és koncentrál
Senkiben sem fordul meg, hogy meghátrál
Akadt valaki, ki az ilyen helyzetek felismerője
Arel az, a harc és természet istennője
A fellegekből lecsapó vihar a ködöt elfújta
A sytixekről az eső a láthatatlanságot lefoszlatta
Az isteni segítség a legjobbkor jött, már megint
Persze a Kurun erre már csak legyint
A ranil angyalt már korábban elpusztította
Habár vérszomját ez cseppet sem csitította
Ördögien megkomponált terve még így is hatásos
A kialakult helyzet cseppet sem áldásos
Ötből négyet a démoni fattyak szinte megölnek
Látszik, hogy minket mennyire gyűlölnek
A helyzet kilátástalan, már minden csak idő kérdése
Vajon sikerült-e lenti csapat küldetése
Egy biztos, a Kurun még él, biztos minden elveszett
Nem számít már hány démon volt, ki odaveszett
A mentalista utolsó erejéből még regenerál
Majd Anae és Medow shadoni párosba áll
Rajtuk kívül mindenki menekül, céltalanul
Pillanatokon belül eltűnnek az élők közül, nyomtalanul
A kalandozó vér újra forrni kezd az erekben
Mikor Tion jelent meg a dübörgő fellegekben
Onnan csapott le a fattyakra, könyörtelen
A szívekben senki sem maradt örömtelen
A démonok menekülnek, feleslegesen
A fenti csata itt megfordult, véglegesen
Az őssárkány harcolt újra közöttünk
Halvány szivárvány jelent meg mögöttünk
De vajon mi történhetett a lenti alakulattal
A Kurun elsöpörte őket egy mozdulattal?
Lesz-e lehetőségük megküzdeni a félistenné vált lénnyel?
S visszatérni a felszínre a Domvik által adott fénnyel?