Szabadítás - harmadik tekercs


Helyszín: valahol a mélyben
(Dorgó halálával az egy tucat főre fogyatkozott csapat végre eljutott a Kurun bejáratául szolgáló, feketén gomolygó kúthoz...)


A legfélelmetesebb Xingek is porrá omlottak
Esélyeink így tovább nem romlottak
Salvio volt, ki megérezte a gonoszt lelkének mélyén
S mind odapillantva megláttunk azt a kútnak helyén

Gomolygó feketeség és halál burjánzott kifelé
Magával akarva rántani élőt s holtat, mind csak lefelé
Belőle vénségesebbnél is vénségesebb lenyomat érződött
A poklok poklának hívó litániája kezdődött

Crysania vette magára a csapat sorsának terhét
Imáiba süllyedve ajánlotta az Egyetlennek lelkét
Voltak, kik elbúcsúztak tőle, mindenre felkészülve
Voltak, kik csak hallgatták őket, csendben, felszülve

A papok gyógyítottak és elláttak minket Isteneik gondviselésével
Gul’dan, Algor, Arctalan és Dendaal a haditerv kitervelésével
Salvio a korsóját áldozta a sikerért cserébe
Lyennaránk állt a többi feladat elébe
Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik
Vagy a csapat minden tagját fel nem kötik

A kötélnek nyoma veszett, elnyelte feketeség
Gul’dant követve ugrottunk: cél a mélység
A halál és a kín határmezsgyéjén sodródva értünk földet
S láttuk: démont, rochaleát, s csontit egyre többet, s többet

De ekkor már Gul’dan futott világítós pajzsával
S a csontvázakhoz érve letarolta őket tüzes szájával
Dendaal ájultan fekszik – nem tudni mi baja
A lényeg viszont Crysania s a terem végén: A Kurun maga

Elindult hát hősünk csak egyenesen, gyalogosan
Arctalan, Algor és Yao vette körül abasziszi hármasban
Crantai kóborlók milliója állta útját a quattronak
De a Lándzsa nem kegyelmez sem zombinak, sem kóborlónak

Így haladtak előre bátran a négyek
Ynev lakói: kezetek most összetegyétek!
Ezen múlik szeretett világunk sorsa
Vajon odaér-e Crysania és hármasa?

A többiek csontit öltek, hullottak a nehinyilik
A dzsad varázslónak 3. szeme felnyílik
De hiszen a zöldes fal a háttérben mágikus!
Az lesz a keresett fal, hisz ez logikus

Szerencsére közben Lyennara mondja: illúzió
Mindenki számára kiderül mi is a csízió
Keresnünk kell az igazi domborműves falat
Különben elhullik egy újabb csapat…

A Kurun teremt egy gyenge tűzfalat
S egy pillanatra megtorpan a négyes csapat
Salvio gondolja kiiktatja egy kis ősvízzel
De a démoni jelenlét miatt szája lesz tele vízzel

Crysaniának haladni kéne előre
Mindent megtesz, mi kitelik tőle
Sajnos ez kevés! Elvesztünk volna?
Végül Yao nyomja őt a falon túlra

A bölcsek már számolnák a röppályát: tangens meg szinusz
A shadoni Crysania csak ennyit kiált: EXTERMINUS!
A Kurun meglepődve, szemöldökét felvonva hátralép
S ezzel a kettejük mindent eldöntő harca életbe lép

A hölgy alig él, de megfogja Szent Szimbólumát
A Kurun csak nézi Szent Marcus utódját
A támadásoknak esélyét sem látni
Tudja ezt az ellen is, hiába várni

A félelem s megdöbbenés a szíveket átjárja
Mindenki az örökkévaló pillanat végét várja
Az érzés lehetne akár a halál párja
Mert nem pusztult el ez a fattyú árja!

Ütne hát a hatalmas Kurun Crysania felé
De Lyennara kitöréssel taszítja az oltár elé
Ott folytatódik a fény és a sötétség harca
Mígnem megnyúlik az ősellenségünk arca

Hibázott ugyanis kráni személyes testőre
Mikor Crysania kezét levágta egy-kettőre
Következett a várva várt pillanat: nyertünk?
Halál vagy a kifundált cél, már eggyé vált bennünk

Ekkor nyílt meg a föld és áradt be az égi fény
Kórus, harsona, trombita, s egy szó: REMÉNY
Ez szállt le közénk Domvik arkangyalának személyében
Mithrill félvért, aranyló glória és ereje teljében

Elkezdődött a félisteni hatalmak harca
Mi ezután koncentrálhattunk a falra
Hiszen az összes élőhalott eltűnt, végre
Félszemmel felpillantunk az égre

Itt a feladat: hol is az a híres-lelkes fal?
Keressük, míg az arkangyal meg nem hal!
Aztán páran megtámadták a kráni fattyakat
A rochaleák kaptak hegyes kis nyilakat

Így az alkalmazkodó lények hullanak szépen sorjában
Salvióék az igazi falat keresik a terem sarkában
A ginsour megtalálja az illúzió jelét, megeszi
A csapatban mindenki más a dolgát teszi

A törpe bárddal ront az egyik fekete csuklyára
Majd a kimondott szótól esik mindenki pofára
Tizenkét Sytix jelenik meg a Kurun jelével
A csapat ketté vágódik a démonok jelenlétével

Testőrünk megnyitja a falat a csoda drágakővel
Megvan az igazi fal a hősök domborművével
Salvio, Gul’Dan, Testőr és Algor csépeli a rúnákat
Minden csapással fogyó időnk és erőnk tudatával

A Kurun felismerte a csapat erős pontját
Szétzúzza Yao testét, vérét, csontját
Arctalan és Dendaal védi most a démonok elől a csapatot
A szobától Gul’Dan tartja fel a másik Sytix csoportot

Sajnos győz a túlvilági túlerő
Arctalan is halott, jön Dendaal a nőevő
De nem! Újabb fordulat következik
Egy kicsit mindenki lelkendezik

Megtalálták az utolsó démonidéző figurát
Az összes Sytix eltűnik, a Kurun néz egy furát
Itt már nőttek az esélyei a Dream Teamnek
S lassan vége is lesz a mesémnek

Mert hiába segített Lyennara, Alteris és Atya legendával
Salvio oldja meg a rejtélyt a boszorkányherceg kristályával
A ginsour lenyalja róla az utolsó jelet, s ezzel vége
Majd az arkangyal vágja le a Kurun fejét cserébe

Előkerülnek a fiolák a lelket megőrzésére
Larendin kidől a falból a lelkendezésre
DE! Suhan a levegő, s a toll nélküli vessző célt talál
A sötét elf fordul és a gyilkos egy csettintésre hazatalál

A jelhordozó feléledt de most halott - újra
Ferlinnek nagyon nagy lesz a búja
Eszünkbe jut viszont a mag lelki súlya
Így felmerül az élet halvány kis gyanúja

Az arkangyal és a mag segítségével már újsmint él
Zöldellő mező, kis fa, lágy, gyengéd szél
Ez fogadja fent a csapatot, immár a teljeset
A szívekről a hatalmas kő most leesett


A fény és a sötétség párharcának vége szakadt
Győzedelmeskedett a jó, a gonosz szaladt
De milyen áron, merül fel bennünk a kérdés
Hiszen áldozat akadt, nem kevés

Dorgó, a nagy harcos legyen az első a hősök sorában
Bárdja, Dörrenő, megszilárdult szomorúságában
Ő volt az, ki életét adta a lelkek szomjúságának
Testét elmarták a lények a rúnák gyomrának

A Szépek népének bátor harcosai is életüket áldozták
Mellyel a fenti csatában a győzelmet meghozták
Zsoldos seregünk is deréken megállta a helyét
Minden győztes hegyi ember viszontlátja nejét

A dzsad seregrészben meghalt pár barát
Nem sokan látják újra a Taba-el-Ibarát
Viszont a piciny fa egyre nagyobbra nő
Ezen a vidéken is egy új tavasz jő

A fenti csatatér hős harcosa Anárion is visszatér
Az élet ajándékát kapta bátorságáért
Yao és Arctalan is kegyelmet kapnak az Egyetlentől
Ők ketten azok, akik visszatérhettek lentről

A levegőben érezni a megkönnyebbülést
Testünk is igényel egy nyugodt ülést
Habár én inkább a fekvésre szavazom
Vár ránk már az erioni hercegi garzon

Azért jó így, hogy a fény harcosai vagyunk
A történelemben egyre több nyomot hagyunk
Nem sötétedik el dicső lelkünk és agyunk
Hiszen mi a fény harcosai vagyunk

Crysaniát szentté avatják, ez nem ámítás
Dendaal ismérve nem a lódítás
Ez volt hát a nagy csata, a szabadítás
Úgy búcsúzom, ahogy legutóbb: Líthas!